Diese Website verwendet Cookies. Cookies helfen uns bei der Bereitstellung unserer Dienste. Durch die Nutzung unserer Dienste erklären Sie sich damit einverstanden, dass wir Cookies setzen. Bei uns sind Ihre Daten sicher. Wir geben keine Ihrer Analyse- oder Kontaktdaten an Dritte weiter! Weiterführende Informationen erhalten Sie in der Datenschutzerklärung.
A Halloween sok gyereket, fiatalt és felnőttet csábít arra, hogy egy félelmetesen szórakoztató horrorpartit tartsanak. Ez az a nap, mikor az utcán végigvonuló gyerekek gonosz szellemeket utánoznak és a lakások ajtajában édességet kéregetnek miközben ezt mondogatják: „édeset vagy savanyút?“ Aki nem adja meg nekik a kért dolgot, az szemtelenségre vagy vandalizmusra számíthat.[tovább ...]
A Halloween sok gyereket, fiatalt és felnőttet csábít arra, hogy egy félelmetesen szórakoztató horrorpartit tartsanak. Ez az a nap, mikor az utcán végigvonuló gyerekek gonosz szellemeket utánoznak és a lakások ajtajában édességet kéregetnek miközben ezt mondogatják: „édeset vagy savanyút?“ Aki nem adja meg nekik a kért dolgot, az szemtelenségre vagy vandalizmusra számíthat.
Felnőttek felvágott nyakkal és hasonlókkal mutatkoznak a horror-partikon, és a boltokban számtalan parti kelléket lehet kapni, mint például: agy és folyékony vér „Zombi-falatkát“
A horrorpartikon lehet „levágott ujjvirsli“-t enni, és okkult praktikákat kipróbálni, mint pl. a jósokat megkérdezni, tarokkártyázni vagy ingázni, s ezek nem csak itt egyre kedveltebbek.
De honnan származik ez az ijesztő arcokkal és félelmetes alakokkal teli véres ünnep?
Vajon árthat-e, ha túl könnyelműen bánunk ezzekkel az okkult vagy ijesztő szokásokkal és hova vezet ez az egész végeredményben? Ezeket a kérdéseket általában nem teszi fel senki, vagy ha igen, akkor szőnyeg alá söprik.
Ami a Halloween-ünnep eredetét illeti, leginkább az a vélemény dominál, hogy az október 31-ei rituálé egy kelta hagyományra vezethető vissza. A druidák állítólag ezen a napon embereket áldoztak fel, hogy halálistenüket „Samhain“-t tiszteljék. A szokást a 19. században a brit szigetekről áthozták az amerikai keleti partra és onnan később visszakerült Európába. Nagyon dinamikusan fejlődött és az idők során sokféleképpen átalakult. Azt a folyamatot, hogy hogy alakultak át a kelta szokások modern Halloween-szokásokká, azt történelmileg nem lehet pontosan bebizonyítani.
De bebizonyítható az egyértelmű összefüggése a sátánizmussal, aminek az áldozati szertartása már évezredek óta rejtve működik. Ezt az összefüggést Anton Szandor LaVey, az USA-ban levő „Church of Satan“ alapítója és főpapja is megerősítette. LaVey azt állította magáról, hogy ő határozta meg a modern sátánizmus fogalmát és ő szervezte meg ezt az „egyházat“. 1969-ben megírta a „Sátáni bibliát“, amiben az áll, hogy október 31-e, a Mindenszentek előti este, a sátánizmus egyik legfontosabb ünnepnapja.
Az okkultizmus-kutató, Jack Roper a következőket állapítja meg: „... az évnek az a napja, amikor a legnagyobb arányu sátáni-okkult szertartásos bűncselekmények történnek, az Halloween.“
John Ramirez egy olyan személy, aki saját tapasztalatból ismeri a varázslás, boszorkányság és sátánizmus realitását, a Halloween kultuszt és annak a kihatását. Ramirez New York Bronx negyedében nőtt fel egy sátánista családban. Nézze meg erre vonatkozó német nyelvű adásunkat: „Der Hölle entkommen – John Ramirez, Ex-Satanist“. Ma nyomatékosan óva int a Halloweentől:
„Bárcsak azt mondhatnám, hogy csak egy ártalmatlan szórakozás volt. Hogy a szellemek, démonok és az ördög mögött senki nem rejtőzik. De ezt nem tudom megtenni. Megtapasztaltam a sötét erőket, akiktől óva kell, hogy intsek mindenkit. Ezért nem tudok úgy tenni, mintha a Halloween egy ártalmatlan, rémesen jó buli lenne. Sok ember nem hiszi, hogy az ördög létezik. De nekem sajnos más a megtapasztalásom. A Sátán valós és a hatalma pusztító. A sátánisták között és a boszorkánykörökben még mindig a Halloween a legnagyobb ünnep, az ijesztés és halál ünnepe. (…) Szomorú tény, hogy az év ezen időszakában tűnik el a legtöbb gyerek. (…) És mégis mindeki úgy tesz, mintha a Halloween egy vidám, ártalmatlan jelmezes ünnep lenne. Az ördög szereti a Halloween-t, ezt régen pontosan tudtam. Mert ezen a napon az emberek teljesen gyanútlanul és naivan felé fordulnak. Játékos módon megnyitják magukat a szellemeknek és démonoknak. De a sötét erőkkel nem lehet játszani. Higyje el nekem, hogy vudu-papként a Halloween egy spirituális fénypont volt és én teljesen benne voltam.“
Eszerint a Halloween-szokás nem csak a rendezvényeket kedvelő társadalmunk divatja és nem csak a nyári kiárusítások és karácsonyi vásár közötti üzleti fogás, hanem egy olyan nap, amikor valódi szörnyűségek történnek. Habár a gyerekek Halloweenkor gyanútlanul démonoknak öltözve vonulnak az utcákon, és a fiatalok tudatlanul belemennek az első okkult tapasztalatszerzésekbe, és szellemekkel beszélgetnek. Még a felnőttek is naívan a sötét erők közelébe kerülnek a vérszomjas partikon. De ezzel egyidejűleg máshol, okkult és elit hálózatokban, sátáni okkult rituális bűncselekményeket követnek el. Számos áldozat és kilépett ember vallomása, mint pl. a holland bankár Ronald Bernard is, megerősíti időközben a rituális erőszak, emberkínzás, valamint gyerekgyilkosság és kannibalizmus alkalmazott gyakorlatát.
Most aztán mindenki maga döntheti el, hogy a Halloween teljes ártatlanságában hisz-e, vagy talán mégsem?
von
--
Források/Linkek: --
Halloween – szórakoztató parti vagy sátánizmus?
Sendung und Zubehör in der gewünschten Qualität herunterladen:
Film-Datei
(.mp4) Válassza ki a letöltés minőségét
02.11.2019
A Halloween sok gyereket, fiatalt és felnőttet csábít arra, hogy egy félelmetesen szórakoztató horrorpartit tartsanak. Ez az a nap, mikor az utcán végigvonuló gyerekek gonosz szellemeket utánoznak és a lakások ajtajában édességet kéregetnek miközben ezt mondogatják: „édeset vagy savanyút?“ Aki nem adja meg nekik a kért dolgot, az szemtelenségre vagy vandalizmusra számíthat. Felnőttek felvágott nyakkal és hasonlókkal mutatkoznak a horror-partikon, és a boltokban számtalan parti kelléket lehet kapni, mint például: agy és folyékony vér „Zombi-falatkát“ A horrorpartikon lehet „levágott ujjvirsli“-t enni, és okkult praktikákat kipróbálni, mint pl. a jósokat megkérdezni, tarokkártyázni vagy ingázni, s ezek nem csak itt egyre kedveltebbek. De honnan származik ez az ijesztő arcokkal és félelmetes alakokkal teli véres ünnep? Vajon árthat-e, ha túl könnyelműen bánunk ezzekkel az okkult vagy ijesztő szokásokkal és hova vezet ez az egész végeredményben? Ezeket a kérdéseket általában nem teszi fel senki, vagy ha igen, akkor szőnyeg alá söprik. Ami a Halloween-ünnep eredetét illeti, leginkább az a vélemény dominál, hogy az október 31-ei rituálé egy kelta hagyományra vezethető vissza. A druidák állítólag ezen a napon embereket áldoztak fel, hogy halálistenüket „Samhain“-t tiszteljék. A szokást a 19. században a brit szigetekről áthozták az amerikai keleti partra és onnan később visszakerült Európába. Nagyon dinamikusan fejlődött és az idők során sokféleképpen átalakult. Azt a folyamatot, hogy hogy alakultak át a kelta szokások modern Halloween-szokásokká, azt történelmileg nem lehet pontosan bebizonyítani. De bebizonyítható az egyértelmű összefüggése a sátánizmussal, aminek az áldozati szertartása már évezredek óta rejtve működik. Ezt az összefüggést Anton Szandor LaVey, az USA-ban levő „Church of Satan“ alapítója és főpapja is megerősítette. LaVey azt állította magáról, hogy ő határozta meg a modern sátánizmus fogalmát és ő szervezte meg ezt az „egyházat“. 1969-ben megírta a „Sátáni bibliát“, amiben az áll, hogy október 31-e, a Mindenszentek előti este, a sátánizmus egyik legfontosabb ünnepnapja. Az okkultizmus-kutató, Jack Roper a következőket állapítja meg: „... az évnek az a napja, amikor a legnagyobb arányu sátáni-okkult szertartásos bűncselekmények történnek, az Halloween.“ John Ramirez egy olyan személy, aki saját tapasztalatból ismeri a varázslás, boszorkányság és sátánizmus realitását, a Halloween kultuszt és annak a kihatását. Ramirez New York Bronx negyedében nőtt fel egy sátánista családban. Nézze meg erre vonatkozó német nyelvű adásunkat: „Der Hölle entkommen – John Ramirez, Ex-Satanist“. Ma nyomatékosan óva int a Halloweentől: „Bárcsak azt mondhatnám, hogy csak egy ártalmatlan szórakozás volt. Hogy a szellemek, démonok és az ördög mögött senki nem rejtőzik. De ezt nem tudom megtenni. Megtapasztaltam a sötét erőket, akiktől óva kell, hogy intsek mindenkit. Ezért nem tudok úgy tenni, mintha a Halloween egy ártalmatlan, rémesen jó buli lenne. Sok ember nem hiszi, hogy az ördög létezik. De nekem sajnos más a megtapasztalásom. A Sátán valós és a hatalma pusztító. A sátánisták között és a boszorkánykörökben még mindig a Halloween a legnagyobb ünnep, az ijesztés és halál ünnepe. (…) Szomorú tény, hogy az év ezen időszakában tűnik el a legtöbb gyerek. (…) És mégis mindeki úgy tesz, mintha a Halloween egy vidám, ártalmatlan jelmezes ünnep lenne. Az ördög szereti a Halloween-t, ezt régen pontosan tudtam. Mert ezen a napon az emberek teljesen gyanútlanul és naivan felé fordulnak. Játékos módon megnyitják magukat a szellemeknek és démonoknak. De a sötét erőkkel nem lehet játszani. Higyje el nekem, hogy vudu-papként a Halloween egy spirituális fénypont volt és én teljesen benne voltam.“ Eszerint a Halloween-szokás nem csak a rendezvényeket kedvelő társadalmunk divatja és nem csak a nyári kiárusítások és karácsonyi vásár közötti üzleti fogás, hanem egy olyan nap, amikor valódi szörnyűségek történnek. Habár a gyerekek Halloweenkor gyanútlanul démonoknak öltözve vonulnak az utcákon, és a fiatalok tudatlanul belemennek az első okkult tapasztalatszerzésekbe, és szellemekkel beszélgetnek. Még a felnőttek is naívan a sötét erők közelébe kerülnek a vérszomjas partikon. De ezzel egyidejűleg máshol, okkult és elit hálózatokban, sátáni okkult rituális bűncselekményeket követnek el. Számos áldozat és kilépett ember vallomása, mint pl. a holland bankár Ronald Bernard is, megerősíti időközben a rituális erőszak, emberkínzás, valamint gyerekgyilkosság és kannibalizmus alkalmazott gyakorlatát. Most aztán mindenki maga döntheti el, hogy a Halloween teljes ártatlanságában hisz-e, vagy talán mégsem?
von --